16.rész

Zoli Márti mellett ült és fogta  a kezét. Márti pislogni kezdett. 
- Márti szerelmem hallod amit mondok?-reménykedett Zoli. Andris is kiváncsian nézte mi történik de a kezemet nem eresztette el. 
- Zoli te vagy az?- nézett kábultan. 
- Igen én vagyok. Ne félj minden rendben lesz szerelmem. 
- Hol vagyok?- kérdezte
- A kórházban balesetetek volt Erzsivel..
- Ő most hol van? 
- Itt fekszik melletted. Intenziven vagytok mindketten. 
- Jól van?
- Nem éppen kómában van. 
- Mi? Hogy mi van? Ez nem lehet igaz? Kómába?- kiabált Márti miközben sűrűn hulltak a könnycseppjei. Vérnyomása az egekbe szökött amit a gép amire rá volt kötve mutatott is. 
- Márti nyugodj meg.- nyugtatgatta Zoli. 
- Mi az, hogy nyugodjak meg? A legjobb barátnőm kómában van az isten szerelmére.- csapkodott Márti. 
- Andris szólj gyorsan kérlek egy orvosnak, hogy hozzon nyugtatót. 
- Nyugtató? Minek? Teljesen jól vagyok!!!- kiabált tovább Márti. 
- Márti elég legyen már nyugodj meg minden oké lesz. 
- Nem nyugszok meg!
Andris egy orvossal rohant be és egy ápolóval. 
- Márta nyugodjon meg nem tesz ez jót az állapotának. 
- Leszarom! Nem érdekel! 
- Jó akkor nyugtatót kap.-nézett az orvos az ápolóra. 
Nagyon rossz volt ezt látnom, hogy milyen hisztérikus rohamot váltott ez ki belőle. 
- Lefogjam?- nézett a nővér? 
- Igen.-ránézett Zoli.- Ön is kérem fogja le szerintem Anikó.-a nővér.- Nem lesz elég. 
- Oké.
- Hagyjanak már engem békén!- kiabált Márti. 
- Szerelmem mindent a te érdekedben csinálunk.- fogta le a kézét Zoli. A nővér kinek Anikó volt a neve ő a másik oldalt fogta le a kezét. Andris látta, hogy nem megy neki ezért oda sietett a lábát lefogni. Istenem de szörnyű volt ezt látnom. Márti tovább kiabált. Az orvos beadta neki a nyugtatót a vállába. 
Egy idő után hatott a nyugtató de az orvos megkérte Zoliékat, hogy hagyják magára és igy engem is mivel mellette feküdtem. Gondoltam mig a testem fekszik járok egy kicsit. 
- Szia.- köszönt nekem valaki. 
Hátra fordultam és egy szőke hajú lány állt ott. 
- Te látsz engem? 
- Kómába vagy ugye? 
- Igen.- néztem le. 
- Én is már lassan öt hónapja. Azóta itt járkálok. A kórházból nem tudok kimenni csak itt bent vagyok. 
- Én csak egy napja. Egy autó balesetem volt.
- Akkor szerintem hamar vissza térsz. Érezni fogod a porcikáidban, hogy visszatér a lelked a testedbe. Majdnem olyan, mintha szellem lennél de mégse. Mert a tested életben van és a lelked is. 
- Te hogy kerültél kómába? 
-  Barátaimmal ugráltunk a folyóba a hegyről és én úgy ugrottam, hogy bevertem a fejem ha Márk nem ugrik utánam akkor már rég nem kómába lennék hanem a temetőbe. Azóta egy se jött be meglátogatni. Egy se. Hónapok óta senki se család, se "barát". Egyedül vagyok. Vannak itt mások is kómába de ők a kórtermükbe maradnak senkivel se beszélnek csak ülnek ott mint a zombik.-nevetett fel. 
- Egyedül biztos nehéz. 
- Igen nagyon az. Rossz itt úgy lenni, hogy senkivel nem tudsz beszélni. Azt hiszed, hogy fontos vagy és szeretnek de mikor csak fekszel itt és senki nem jön akkor gondolkodsz csak el, hogy mi is van? 
- Én terhes voltam. Aztán a balesetben meghalt a gyermekem.
- Sajnálom. Amúgy be se mutatkoztam. Erika vagyok. 
- Én Erzsi.-mosolyogtam. 
- Örülök.- mosolygott. 
- Én is. Szerinted meddig maradok itt? 
- Nem tudom. Átlagban akik itt voltak ugyan úgy balesetet szenvedtek mint te ők olyan 4-5nap után már felkeltek. 
- Na az pompás.-örültem.- Ha nem haragszol vissza mennék a kórtermembe. Hol talállak meg?
- Itt az osztályon leszek.- mosolygott. 
- Majd akkor megkereslek. 
- Oké.- elköszöntem tőle majd vissza mentem a kórtermembe. 

15.rész

Sziasztok kis késéssel de megjött a 15.rész!:D Jó olvasást!


Beszélgetés után beszálltunk a kocsiba és megpróbáltuk beindítani a kocsit. Sikerrel ment nem tudom hogyan de ment. 
- Ez az.-kiabáltuk boldogan Mártival. 
- Menjünk Erzsi..- mosolygott Márti
Sikerült elindulnunk és mentünk haza. Már 90-nel mentünk mikor megjelent mögöttünk egy kocsi. 
- Te, Erzsi ez miért jön ilyen közel? 
- Nem tudom de fekete nagy kocsi. 
- Gyorsíts rá szerintem
- Nem kell kétszer mondani.- nyomtam rá a gázra de a kocsi már csak azért is jött és megpróbált minket leszorítani. 
- Úristen Erzsi.-sikított Márti és a fejét az ölébe támasztotta és a kezemet fogta. 
Mártira néztem.- Szeretlek Márti.- és elengedtem a kormányt a másik autós átvette a ,,vezetést" és a korlátnak taszított minket. Majd sötétség. 
Láttam magam ahogy feküdtem véresen de nem tudom hogyan mintha egy harmadik személy lennék mint egy szellem.Láttam ahogy Márti magához tér kisebb sérülésekkel a szeme mellett felszakadt és a szájánál is de én tele vagyok az üveg szétvágta az arcomat. Magamra se ismertem. Hallottam a mentők hangját is és már ott is voltak. Mártit és engem is a kocsiba tettek és mentek én is beültem bár mondjuk nem láttak attól féltem hogy meghaltam de egy gépre rákapcsoltak és mutatta a szívverésemet. 
Kicsit megnyugodtam. A kórházba bevittek minket a műtőbe. Néztem ahogy össze varrják az arcomat és Mártit is. 
Márti miatt nagyon aggódtam. 
- Péter a szőke kisasszony terhes volt. 
- Volt?- mondta a másik orvos. 
- Meghalt az ütközés túl erős volt neki. Ki kell szedni belőle.
- Szedd akkor. Milyen fiatalok mindketten.
Úristen a gyerekem meghalt? Ezt nem tudom elhinne mennyire akartam ezt a gyereket és még is. Sírni nem tudtam valamiért könny nem jött de éreztem hogy meghasad a szívem.
- Doktor úr megtaláltuk a személyi igazolványukat.- jött be a nővér.- A szőkés hajú neve Márta a fekete hajúnak Erzsébet. 
- Van valami hozzátartózójuk aki kereste őket?
- Egy fiú van kint.- amint meghallottam kimentem. Tényleg mintha szellem lennék átmentem a falon. Kint Andris volt és fel-alá járkált. Ideges volt és félt is, hogy mi van velünk. 
Kijött a nővér. 
- Élnézést mi van a lányokkal?- sietett oda Andris. 
- Nem mondhatok semmit.- ment tovább a nővér. 
Andris leült és kezébe tette az arcát. Úgy ült egy darabig majd kijött az orvos és kitoltak minket is. 
- Doktor úr mi van velük kérem?- sietett megint oda Andris. 
- Hozzátartozó? 
- Az egyik lány élettársa vagyok. 
- Mártának nem komolyak a sérülései de Erzsébetnek annál inkább. 
- Hogy mi? Tessék? 
- Jól hallotta Erzsébet kómában van. 
- Úristen.... Ez nem lehet ébresszék fel ne hagyják meghalni!!- könnyek gyűltek Andris szemébe. 
- Nyugodjon meg. Nem lehet csak így felébreszteni őt mert maradandó bajok is lehetnek belőle. Nem fog meghalni lélegeztető gépen van. 
- Had nézzem meg. Kérem. 
- Menjen be nyugodtan egy kicsit.-veregette meg biztatóan Andris vállát. Andris elindult a kórterembe egyedül voltam bent Márti mellettem lévőben volt.  Oda vitt az ágyam mellé egy széket. Leült. Megfogta a kezemet és nézte az arcomat, majd rápillantott a monitorra ahol a szívverésemet lehetett látni. Egy könnycsepp esett rá a kezemre Andris szeméből. 
- Nem lesz semmi baj szerelmem.- suttogta. Oda mentem Andris mellé és rátettem a vállára a kezem de ő persze nem érezte. Valahogy muszáj lenne felkelnem a kómából nem maradhat ez az állapot. 
Kopogtak az ajtón majd bejött Zoli. 
- Szia Andris. Nagyon komoly a baj?-nézett aggódóan Zoli. 
- Szia, igen eléggé. Márti jól van össze varrták az arcát ott hol kellett de Erzsi..-hirtelen elakadt a szava és könnyezni kezdett-..Erzsi kómába fekszik. 
- Úristen ez szörnyű..-ámult el ő is. 
- Ki volt aki a balesetet okozta? 
- Egy fekete BMW X6-ossal mentek beléjük még keresik a kocsit de az egyik tanú látta a rendszámot. 
- Ki lehetett ez? Nincsenek is a lányoknak olyan nagy ellenségük..ha csak.. 
- Ha csak mi?- nézett rá Andris. 
- És ha Alexa meg Juli volt? 
- Áh dehogy.. Nem hiszem, hogy ők voltak. Ha Julinak nem Alexának biztos lenne annyi esze. 
- Hát nekem elég erős a gyanúm, hogy az ő kezük van benne. 
Talán igazuk van és ők voltak. Én nem tudom. Csak nem ők voltak. Mindenképp hamar vissza kell térnem fel kell ébrednem a kómából mindenképp. Nagyon rosszt Andrist összeomolva látnom.