Órák után siettem haza és kerestem valami jó ruhát amitől megáll Tomi esze is ha rám néz. Mivel egyedül voltam itthon gondoltam át nézem anyám szekrényét is, találtam is egy vörös kicsit kivágott szoknyát. Felvettem és a hajamat besütöttem épp, hogy hullámosra. Kedvenc parfümömmel fújtam be magam és pikk-pakk 7 óra lett. Csöngettek. Kinyitottam és Tomi állt ott.
- Szia.-nyomott egy puszit az arcomra.- Ez a tied.-nyújtott felém 3 szál vörös rózsát.- Illik a ruhádhoz.-mosolygott.
- Szia.-mosolyogtam végre azóta őszintén.- Igen. Köszönöm. Gyorsan vízbe teszem és mehetünk.-mosolyogtam és engedtem vizet a vázába és bele állítottam a rózsáimat.
- Mehetünk?-kérdezte.
- Igen.-bólintottam és bezárta az ajtót.- Hova megyünk?
- Szórakozni.-mosolygott. Nem értettem miről van szó de rendben menjünk. Sötét utcán csak a mi lépteink hallatszottak de aztán zenét hallottam és arra mentünk.
- Nem fázol?-kérdezte kedvesen.
- Nem.-vágtam rá.- Mikor érünk oda?- már hangosabb volt a zene.
- Itt vagyunk.-mosolygott és kinyitotta az egyik ház ajtaját. Bementünk és mindenhol táncoló párok álltak. A zene dübörgött a zenelejátszóból épp a kedvencem ment Joan Jett- I love rock'n roll.
- Jujj Tomi ez a kedvencem.Táncoljunk.-mosolyogtam és a parkettre húztam. Tomi szó nélkül jött és úgy táncoltunk mint még soha senkivel. Eszembe jutott, hogy ezeket a dolgokat mind kihagytam Zolival. Zoli más volt. Tánc után ittunk pár pohárral. Én a végén már vizet ittam de Tomi a whiskey-nél maradt.
- Tomi menjünk haza holnap még iskolába kell mennem.-súgtam neki.
- Menjünk.-láttam rajta a beivott állapotot. Mély lélegzetet vettem és mentünk. Út közben pár férfival találkoztunk Tomi ismerte őket.
- Gyerekek ő a barátnőm Márti.-csókolt meg de nem úgy mint máskor ez vadabb volt és nem szívből jött.
- Szemre való vajon ruha nélkül is ilyen jól néz ki?-röhögött az egyik aki úgy szint többet ivott már mint én.
- Hallod Márti mutass kicsit többet magadból.-tépte le a vállamról erőszakosan a kabátomat a gombok csak úgy szóródtak szét a hideg út testen.
- Hé Tomi állj le.-mondta megrémülve.
- Nyugi kiscsillag ez neked csak jó lesz.-szólalt meg egy másik a sötétből a többiek röhögtek.
- Tomi haza akarok menni.!
- Elviszlek én a gyönyör szigetére.-röhögött az első férfi.
- Hagyj békén.
- Márti nyugi élvezd.-szakította le a ruhám felét.
- Tomi hagyj békén.-rúgtam meg és szaladtam arra ahonnan jöttem. A cipőmnek is kitört a sarka de ez volt a legapróbb gondom. Mikor kiértem a főútra éles fényt láttam és egy hangos csattanás és már csak fájdalmat éreztem. Elütöttek. Olyan volt mintha húsz kész szúrással sebeztek volna meg. A szemem lecsukódott és csak a kórházi ágyon tértem magamhoz, hogy valaki fogja a kezem. Kinyitottam a szemem és Zoli volt az.
- Márti életem.-láttam a reményt a szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése