5.rész

-Mindig veled leszünk Márti.-mosolygott Erzsi és ránézett a Zolira.
-Igen Márti veled leszünk.-mosolygott Zoli is.
- Erzsi kimennél kérlek?
- Persze Andris is beakar hozzád jönni elmegyek elé.-mosolygott és kiment.
- Zoli..-felé fordultam.
- Mondjad kincsem
- Sajnálom, hogy szakítottam veled szeretlek Zoli!
- Tényleg Márti?-csillant a szeme
- Igen Zoli..nagyon szeretlek..bocsáss meg nekem.- szinte már könyörögtem neki könnyes szemmel
- Márti.-törölte le a könnycseppemet.-Én is szeretlek. Sose haragudtam rád.-ölelt meg. Amint karjaiba zárt akkor éreztem magam a legnagyobb biztonságban.
*másnap*
- ....Márta itt vannak a zárójelentések....-nyomta a kezembe a doktornő a lapokat a folyosón.
- Köszönöm.-Zolihoz fordultam.-Mehetünk szerelmem?
- Igen.-kulcsolta a kezét az enyémhez és léptünk ki a kórházból. Friss levegő illata babonázó volt.- Márti.-zökkentett ki a gondolataimból Zoli hangja.- Az ott nem Anyukád meg Apukád?
- Jézusom de.-rémültem meg apám láttán nem is tudom mióta láttam őt utoljára számomra már teljesen idegen. Közelebb értünk.
- Sziasztok.-mondta anya és apám egyszerre.
- Csókolom.-mondta Zoli
- Szia Anya...Apa...-néztem hűvösen
- Márti beszélhetnénk?-kérdezte Apám.
- Mond itt Zoli előtt nincsenek titkaim.
mély levegőt vett Apám.- Arról van szó, hogy hozzám költözöl...egy időre.
- Hogy mi?! Anya?
- Jobb lenne most egy kis idő a barátaid.-mondta furán és Zolira nézett.- nélkül ez az eset miatt!
- De én nem akarok elmenni!
- Márpedig elmész.
- Anya te most elküldesz?-könnyek szöktek a szemembe.
- Márti csak a te érdekedben kincsem. Hidd el jobb lesz!
- Mégis mért lenne jobb itt hagyni mindent és mindenkit? Azt hiszed sikerül majd ott új életet kezdenem? Vagy azt akarod hogy elmeneküljek a problémák elől, nem inkább meg oldani kéne őket?
- Nyugodj meg.-tette apám a vállamra a kezem.
- Te csak ne nyugtass engem!-ráztam le magamról a kezét.
- Apádnál jó helyed lesz ugyanis a Apának jó vagy/voltál.
Apa, Anyára nézett majd hozzám szólt újra.- Össze ismerkedhetsz a féltestvéreiddel és a feleségem is alig várja, hogy lásson.-mosolygott.
- Fogjátok már fel hogy nem akarok menni!
- Márta!! Holnap reggel indultok.- mondta Anyám keményen és alighanem könnyezve-
- De Anya..-szinte már könyörögtem
- Nincs semmi de eldöntöttük mész!
- Akkor ma Zolinál alszok.
- Oké de holnap reggel kilenckor indultok.
- Oké.-fogtam erősen Zoli kezét és sietve elindultunk.
Egész úton csöndbe lépkedtünk egymás mellett. Felértünk hozzájuk és egyedül voltunk.
- Most mi lesz? Épp hogy visszaszereztelek és itt hagysz..
- Zoli tudod hogy én se akarok elmenni de döntöttek a sorsomról.
- Ne beszélj úgy mintha a kivégzésedről lenne szó!
- Én most úgy érzem teljesen egyedül leszek. Nem tudok elbúcsúzni Erzsitől..nagyon fájna.
- Majd akkor elmondom neki én, hogy mi van.
- Zoli ezen az estén veled szeretnék lenni.
- Én is.-fogta meg a derekamat és húzott az ágyra.