3.rész

Órák után siettem haza és kerestem valami jó ruhát amitől megáll Tomi esze is ha rám néz. Mivel egyedül voltam itthon gondoltam át nézem anyám szekrényét is, találtam is egy vörös kicsit kivágott szoknyát. Felvettem és a hajamat besütöttem épp, hogy hullámosra. Kedvenc parfümömmel fújtam be magam és pikk-pakk 7 óra lett. Csöngettek. Kinyitottam és Tomi állt ott. 
- Szia.-nyomott egy puszit az arcomra.- Ez a tied.-nyújtott felém 3 szál vörös rózsát.- Illik a ruhádhoz.-mosolygott. 
- Szia.-mosolyogtam végre azóta őszintén.- Igen. Köszönöm. Gyorsan vízbe teszem és mehetünk.-mosolyogtam és engedtem vizet a vázába és bele állítottam a rózsáimat. 
- Mehetünk?-kérdezte. 
- Igen.-bólintottam és bezárta az ajtót.- Hova megyünk? 
- Szórakozni.-mosolygott. Nem értettem miről van szó de rendben menjünk. Sötét utcán csak a mi lépteink hallatszottak de aztán zenét hallottam és arra mentünk. 
- Nem fázol?-kérdezte kedvesen. 
- Nem.-vágtam rá.- Mikor érünk oda?- már hangosabb volt a zene. 
- Itt vagyunk.-mosolygott és kinyitotta az egyik ház ajtaját. Bementünk és mindenhol táncoló párok álltak. A zene dübörgött a zenelejátszóból épp a kedvencem ment Joan Jett- I love rock'n roll. 
- Jujj Tomi ez a kedvencem.Táncoljunk.-mosolyogtam és a parkettre húztam. Tomi szó nélkül jött és úgy táncoltunk mint még soha senkivel. Eszembe jutott, hogy ezeket a dolgokat mind kihagytam Zolival. Zoli más volt. Tánc után ittunk pár pohárral. Én a végén már vizet ittam de Tomi a whiskey-nél maradt. 
- Tomi menjünk haza holnap még iskolába kell mennem.-súgtam neki. 
- Menjünk.-láttam rajta a beivott állapotot. Mély lélegzetet vettem és mentünk. Út közben pár férfival találkoztunk Tomi ismerte őket. 
- Gyerekek ő a barátnőm Márti.-csókolt meg de nem úgy mint máskor ez vadabb volt és nem szívből jött. 
- Szemre való vajon ruha nélkül is ilyen jól néz ki?-röhögött az egyik aki úgy szint többet ivott már mint én. 
- Hallod Márti mutass kicsit többet magadból.-tépte le a vállamról erőszakosan a kabátomat a gombok csak úgy szóródtak szét a hideg út testen. 
- Hé Tomi állj le.-mondta megrémülve. 
- Nyugi kiscsillag ez neked csak jó lesz.-szólalt meg egy másik a sötétből a többiek röhögtek. 
- Tomi haza akarok menni.! 
- Elviszlek én a gyönyör szigetére.-röhögött az első férfi. 
- Hagyj békén. 
- Márti nyugi élvezd.-szakította le a ruhám felét. 
- Tomi hagyj békén.-rúgtam meg és szaladtam arra ahonnan jöttem. A cipőmnek is kitört a sarka de ez volt a legapróbb gondom. Mikor kiértem a főútra éles fényt láttam és egy hangos csattanás és már csak fájdalmat éreztem. Elütöttek. Olyan volt mintha húsz kész szúrással sebeztek volna meg. A szemem lecsukódott és csak a kórházi ágyon tértem magamhoz, hogy valaki fogja a kezem. Kinyitottam a szemem és Zoli volt az. 
- Márti életem.-láttam a reményt  a szemébe. 

2.rész

Reggel mikor felkeltem a pulcsim véres volt.
- Oh bassza meg.-vettem le a felsőmet és vettem fel egy tisztát. Át öltöztem és kimentem a nappaliba. 
- Jó reggelt Márti.-mondta Ricsi a bátyám. 
- Szia.-ültem le reggelizni. 
- Rossz kedved van?.-ült le velem szembe. 
- Nem dehogy csak fáradt vagyok. 
- Jól vagy? 
- Igen.-gyors műmosoly és felálltam miközben bekaptam az utolsó falat gofrit. 
- Akkor siess a suliba.-kinézett az ablakon.- Erzsi pont most ért ide.-mondta közben kiintegetett Erzsinek. 
- Nagyszerű akkor én megyek is. Szia.-mondtam és felkaptam a táskámat és mentem ki Erzsihez. 
- Szia Márti.-mosolygott őszintén amire én már képtelen voltam.
- Szia.- újabb műmosoly amit persze nem vett észre szerencsére. 
- Mi újság? Hogy vagy?- kérdezte miközben elindultunk. 
- Jól vagyok. Tegnap voltam nálatok de anyukád mondta, hogy Andrisnál aludtál. 
- Igen tegnap vele voltam. Mit szerettél volna?-nézett kérdően. 
- Csak a..a..a matek leckét.-rögtönöztem gyorsan. 
- Ja hát bocsi. 
-Semmi gond. És jó volt az Andrissal? 
- Igen. Nagyon aranyos volt tegnap még moziba is elvitt meg vett egy vörös ruhát azt mondta kiemeli a szőkés hajamat.-simította végig a haját szerelmesen miközben a tegnap estére gondolt. 
- Nagyon aranyos tőle.-mosolyogtam és beléptünk az iskolába.-Mivel kezdtünk?.-zökkentettem ki a gondolataiból. 
- Kémiával.-mosolygott még mindig boldogan. kémia baszki akkor A hét van és ilyenkor egy folyosón vagyok Zoliékkal. Sétáltunk a kémia teremhez és mikor befordultunk a folyosón nem hittem el amit láttam. Zoli ott csókolózott az egyik lánnyal. Úgy csókolt mint engem szokott. Szememből megint könny jött elő. Nekem annyira fájt hogy bántottam magam erre ő meg már is túltette magát rajtam. Csak néztem és a lábaim földbe gyökereztek. 
- Márti?!- nézett rám Zoli.- Ez nem az aminek látszik. 
- Húzz a francba.-rohantam be a lány wc-be. 
- Gratulálok Zoli ezt megcsináltad.- mondta neki Erzsi és jött utánam.
Csak sírtam a falhoz dőlve a kezemen is felcsúszott a pulcsim ujja amit észre se vettem. 
- Márti.-futott be hozzám Erzsi. Gyorsan lehúztam a pulcsim ujját. 
- Erzsi hagyj magamra kérlek. 
- Márti.-guggolt le mellém.- Kérlek ne sírj.
- Végül is azzal smárol akivel akar szakítottunk. 
- Tényleg? Mikor? Miért? 
- Tegnap délután mert azt hittem ez jobb lesz így.. 
- És nem jobb? 
- Úgy nézek ki?! 
- Nem.-hajtotta le a fejét. 
- Ne haragudj nem akartam bunkó lenni de tudod mit nem érdekel a Zoli és már azért is boldog leszek.-álltam fel.- Erzsi ide adnád a rúzsod?
- Persze.-nyújtotta oda a rúzsát. Vadítóan vörös színe volt. Rákentem az arcomra és mosollyal mentem ki és kint a Zoli előtt. Zoli arcán láttam azt a bocsánatkérést amit a lány miatt nem mondott ki. Bementem és ott ült a helyemen Tomi aki felettünk járt pár osztállyal. Szexin oda mentem a padomhoz. 
- Ne haragudj de ez az én helyem.-mondtam maga biztosan.  Tomi felállt. 
- Jaj bocsi Márti.-adta át a helyet. Rámosolyogtam és leültem Tomi meg ki ment a teremből. Óra után Erzsinek orosz órája volt nekem meg francia így mindketten más felé mentünk. 
- Márti várj.-kiabált valaki utánam. Hátra néztem és Tomi futott utánam. 
- Igen?-mosolyogtam rá. 
- Ráérsz holnap este?-nézett rám macsón. 
- Azt hiszem igen.-mosolyogtam.
- Akkor hétre érted megyek. Szia.-csókolta meg a homlokom. 
- Szia.-haraptam rá a számra és mentem órára. 

1.rész

-Figyelj Zoli ez így nem mehet tovább..-a hangom elcsuklott a mondat végén és a könnyeimmel küszködtem ahogy belenéztem Zolikét zöld szempárjába. 
- Márti...miket hordasz itt össze? Te most szakítani akarsz?-remegő hanggal mondta ki az utolsó mondatot. 
- Azt hiszem igen.-éreztem ahogy végig csordul az arcomon egy jéghideg könnycsepp. 
- De tudom, hogy ezt te se gondolod így látom rajtad Márti, hogy te se akarod, hogy vége legyen. Márti, édesem ne tedd ezt. 
Lassan kicsúsztattam a kezei közül az enyéimet és felálltam mellőle. 
- Ez nem mehet így tovább. Sajnálom Zoli..Szia.-indultam vissza haza. 
- Várni fogok rád.- kiáltott utánam. Arcom elé kaptam a kezemet és heves sírásba kezdtem. A lábaimat is egyre gyorsabban szedtem, hogy minél előbb haza érjek. Semmi erőm nem volt arra, hogy vissza nézzek Zolira bár tudtam hogy az iskolába úgy is láthatom a csodálatos zöld szemeit ahogy a folyosón szokás szerint végig néznek és követnek. Olyan bűntudatot éreztem mikor kimondtam, hogy vége mint még soha. Egyszerűen fájt kimondani ezt. Zoli nagyon fontos szerepet játszott az életemben de szerintem ez így jobb lesz. Mindkettőnknek így lesz a legjobb. Út közben arra jutottam, hogy holnapra úgy se kell semmit tanulnom nem is haza megyek hanem a barátnőmhöz Erzsihez. Erzsi körülbelül tizenöt-tíz percre lakhatott tőlünk és ha már annyira besötétedne az apja haza visz kocsival szokása szerint. Hamar Erzsiékhez értem még mielőtt besötétedett volna. Bekopogtam. 
- Szia Márti.-nyitott ajtót az anyja. 
- Csókolom. Erzsi itthon van? 
- Nincs Andrishoz ment ma ott alszik mondjam neki, hogy kerested? 
- Jajó rendben. Nem nem kell majd holnap megbeszélem vele a suliban. Köszönöm viszlát. 
-Szia.-csukta be az ajtót.
-Ez nagyon jó.-mondtam halkan és elindultam haza. Most szakítottam életem szerelmével és még a legjobb barátnőmmel se tudok beszélni mert ő épp a pasijával van. Nagyon jó. Siettem haza és közben akaratlanul is a Zolival töltött 3 évre gondoltam. Ha lecsukom a szemem még mindig látom előttem a kedvenc melegítőjében és érzem az illatát. Hiányzik már most. Talán nem így kellett volna és én vagyok a hibás? Mire haza értem kis híján besötétedett. 
- Hahó.-szóltam mikor beléptem az ajtón. 
- Szia Márti a konyhában vagyok.-szólt anyám. Bementem hozzá. 
- Szia Anya.-nyomtam két puszit az arcára.
- Hé Márti.-emelte fel az arcomat, hogy rá nézzek.- Sírtál?
- Nem sírtam csak kifújta a szél a szemem.-hazudtam valamit gyorsan.
- Biztos? 
- Igen.-néztem a földet. 
- Hát rendben van. A bátyád nem sokára haza ér és vacsorázunk. 
- Oké.-mentem be a szobámba és magamra csuktam az ajtót és leültem az ágyam elé és kezeimbe temettem az arcomat. Zokogni kezdtem. Mégis csak én vagyok a hibás? Össze törtem a szívét és az enyémet is! Egy kész csődtömeg vagyok pedig szerettem őt és ő is engem ez nem lehet igaz. Gratulálok Márti elcseszted. A szívem erősebb fájdalmat érez mint mikor apám elhagyott minket egy fiatalabb nőért. Ez más. Nekem a mindenem volt a Zoli. A szerelmem. Felálltam a földről és elővettem a tolltartómból a fém hegyezőmet és a bátyám csavarhúzóját és kicsavaroztam belőle a pengét. Vissza ültem az ágyam elé és kezembe nyomtam a pengét és meghúztam. A vérem lassan előbugyogott a penge mögött. Fájt, de nem annyira mint a valóság. A pengét az ágyam alá dugtam és elfeküdtem a földön és lehunytam a szemeimet.