14.rész.

Reggel mikor felkeltem Márti még aludt de a nap már olyan szépen sütött. Kiszálltam a kocsiból és leültem a kocsi elé és neki álltam reggelizni.
-Jó reggelt.- jött ki Márti.
- Szia. Kérsz szendvicset?- nyújtottam felé.
- Nem köszi.-ült le mellém.
- Kérdezhetek valamit?- néztem rá komolyan.
- Persze, nyugodtan.
- Hogy hogy téged nem rémít meg az ilyen eset? Pedig téged már meg is erőszakoltak és ki is használták, hogy nem voltál magadnál...
- Jó kérdés... Nem tudom lehet velem született ez vagy nem tudom... Elég nehéz azon túltenni magam, hogy mit tett velem Tamás. Azóta
nem láttam de nem is tudom, hogy reagálnék rá ha szembe jönne velem sötétedés után az utcán.
Az pedig megint más, hogy mi történt első nap Miskolcon részben én hibám is. Nem kellett volna italt elfogadnom egy olyan helyen.
A megerőszakolásnál és az első napnál akkor is voltak rosszabb dolgok ami nekem egész biztos, hogy rosszabb még csak megélni is.- Márti szemében könnyek gyülekeztek.
Értetlenül néztem rá de megszólalni nem tudtam. Újra belekezdett.
- Első legrosszabb mikor Apa elhagyott minket. Én oviban voltam Ricsi iskolában Anyu meg dolgozott. Úgy volt megbeszélve, hogy mind a hárman jönnek értem. Nagyon meglepődtem mikor
csak Ricsi jött be az óvoda ajtaján. Nem szólt egy szót se de a szemei mindent elmeséltek. Valami baj történt. Nem volt már kisgyerek el múlt 14 de akkor is valami
megviselte. Felöltöztem és felvettem a kis táskámat majd mentünk haza. Mikor haza értünk a házban csönd uralkodott. Levettem a cipőmet és a táskámat is csak úgy ledobtam egyedül a
plüss nyulam volt a kezemben. Még Apától kaptam. Bementem a konyhába és ott üllt az asztalnál Anyu és sírt miközben a kezében egy lap volt. Nem értettem mi történt ahogy azt se, hogy Apa hol van
mikor Anya  sír miért nincs itt.? Nem tudtam mit csinálni oda mentem és Anya vállára tettem a kezem.
Ricsi elmondta, hogy Apa itt hagyott minket és elutazott és nagy valószínűséggel soha többet nem látjuk őt. Én is sírni kezdtem nagyon szerettem apát mindent megtudtam még kicsinek is vele beszélni.
A kezemben még mindig szorítottam a nyuszit de olyan fájdalmat és dühöt éreztem magamban hogy kidobtam az ablakon soha nem akartam semmit ami rá emlékezteti.
Ricsi aznap volt utoljára iskolába. Többet nem ment be és inkább munkát vállalt, hogy ő tartson el minket és vigyázzon ránk. Sok dolgot át vállalt Anyától.
Anya egyedül aznap sírt aztán nem! Abba hagyta nem akarta, hogy így lássuk pedig biztos nagyobb csalódás volt neki ez mint nekünk örök hűséget fogadott neki ez az ember és itt hagyta. - Márti letörölte a könnyeit és folytatta.
- Második legrosszabb az volt mikor szakítottam Zolival. Tényleg éreztem, hogy Apa után ő a második férfi akiben teljességgel feltétel nélkül megbízok. Aztán nem tudom mi s, hogy történt miért szakítást láttam a legjobbnak.
Bántottam is magam.-Márti megfordította a karját és egy hegre mutatott. Teljesen elhűltem.- Nagyon nagy hülyeség volt. Utána semmi nem oldódott meg. Próbáltam elfelejteni eleinte a Zolit ezért mentem bele a randiba Tamással
ám hiába. Egymásnak teremtettek minket. A lényeg az, hogy láttam, hogy nem szabad feladni! Bármilyen nehéz bármi van bármekkora bűntudat nem szabad! Az élet ajándék. Ki kell használni nevetni sírni szerelmesnek lenni!
Persze csalódunk de az életben ez is benne van. Van, hogy rossz napod van de nem szabad ott leragadni hagyni kell ,hogy tovább menjen. Én se, Anya se, Ricsi se , Zoli se senki nem adta fel! Muszáj küzdeni!- már kicsit mosolygott.

13.rész

Nagy levegőt vettem és elindultam mögöttem pedig jöttek Mártiék. Beértem és ott ült az asztalnál Andris. 
- Andris...-mondtam lágyan 
- Szerelmem.-csillant a szeme.
- Én vagyok.-mosolyogtam.- Nagyon sajnálom, hogy úgy elrohantam tegnap Zoli mindent elmondott. 
- Én tehetek róla drágám. Nagyon sajnálom.- húzott a csípőmnél fogva közelebb magához.
- Szeretlek ne törődjünk a múltál.- csókoltam meg.
Vissza csókolt. 
 - Nagyon szeretlek.
- Én is. 
- Figyelj szerelmem pár napra haza kell utaznom az egyik rokonom temetésére.
- Oh részvétem. Rendben menj csak. Mikor indulsz? 
- Egy óra múlva megy a vonatom. 
-  Ki kisérlek a vonathoz jó? Nekem is el kell mennem pár napra Anyu beteg lett.- mondta Zoli.
- Oké. Akkor majd jövök drágám.-csókolt meg.- Szia Márti.-ölelte meg. 
- Szia.-ölelte vissza. 
Felkapta a bőröndét és kimentek. 
- Márti...-fordultam hozzá.- Mit szólnál ha haza mennénk mi is? 
- Én benne vagyok Apa úgy is elenged a mostani után. 
- Akkor össze pakolok gyors.-mosolyogtam. 
Bedobáltam az összes cuccot a bőröndbe meg még néhányat Andris cuccai közül. 
- Mehetünk?- kérdezte.
- Aha.-mosolyogtam még mindig. 
Átmentünk Mártiékhoz és ő is összepakolt. 
- Hát  te hová mész?- nézett rá Emma. 
- Haza megyek Zoli anyuja beteg lett. Mond meg Apának, hogy puszilom és majd hívom.- ölelte meg Emmát.
- Rendben.- ölelte meg ő is. 
- Helló Emma.- néztem rá és mondtam mosolyogva. 
- Szia, Erzsi.-mosolygott ő is. 
Mi kocsival mentünk legnagyobb szerencsékre nekem már volt jogsim és megúsztuk a koszos vonaton lévő utazást. Beszálltunk és elindultunk. Már majdnem Újvárosban voltunk mikor csak úgy leállt a kocsi.
- Most mi van?-nézett értetlenül Márti 
- Kifogyhatott a benzin baszki. Ezt nem hiszem el.
- És akkor most mi legyen?- néztem Mártira. 
- Nem tudom mennyi pénz van nálad? 
Elővettem a kis pénztárcámat a zsebemből és megszámoltam. 
- ezerötszáz. Nálad? 
- Egy ezres. 
- Én már nagyon éhes vagyok és szomjas is.- mondta Márti. 
- Én is gyere menjünk be valahova amúgy van pénz a telefon kártyádon? 
Márti belenyúlt a zsebébe és tapogatni kezdte. 
- Biztos a táskámban van....-kutatta át a táskáját.- Basszus ott hagytam Miskolcon. 
- Enyém le van merülve. 
- Hát ez így fasza. Egyszer vesszük nyakunkba az utat akkor is kifogy a benzin.- nevetett Márti. 
- Mindjárt sötét lesz. Kocsiban fogunk aludni? 
- Nagy valószínűséggel igen és aztán kitaláljuk, hogy mi legyen. 
- Én félek itt aludni... Ki tudja ki támad ránk.- néztem félelemmel teli tekintettel. 
- Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Én itt vagyok.- mosolygott Márti. - Meg majd a kocsit is bezárjuk gyere hajtsuk előre az üléseket, hogy elférjünk. 
Nagy szerencsém van, hogy Márti ilyen helyzetektől nem ijed meg hanem kordában tudja tartani a dolgokat. Segítettem előre húzni az üléseket. 
- Azt hiszem van pár pokróc a csomagtartóban mindjárt megnézem meg tartalék aksi is van ha ez kifogyna. Addig te kapcsold be a fűtést este ne fázzunk. 
Úgy csináltam mindent ahogy Márti mondta de pikk- pakk besötétedett. 
- Itt vannak a pokrócok van négy.- mosolygott.- Szálljunk be a kocsiba de hozzuk a táskákból a kaját meg az üdítőt ne kelljen kijárkálni.
- Mond Márti téged egyáltalán nem rémít meg ez a helyzet? Mi ketten a pusztában és kocsival semmi telefon vagy valami. 
- Nem dehogy. Megtudjuk oldani a lényeg, hogy ne féljünk minden rendben lesz. 
- És ha nem találnak ránk?-könny csepp jött elő a szememből. 
Márti megölelt 
- Nyugi! Majd stoppolunk vagy valami nem lesz semmi baj. De szálljunk be a kocsiba estére lehűl a levegő nagyon. 
- Rendben. 
Beszálltunk a kocsiba bezártuk az összes ajtót az ablakokat felhúztuk és betakaróztunk. 
Pár óra már biztos eltelt de én aludni nem tudtam. 
- Márti nagyon fázok.-vacogtam. 
- Én is Erzsi de azt hittem már alszol. 
- Ilyen hidegben képtelenség. 
- Gyere közelebb és tudjuk egymást fűteni ha nincs ellenedre.-mosolygott. 
- Dehogy hogy felmelegedjünk bármit.- feküdtem mellé és négy takaróval betakaróztunk ketten. 
Rövidesen eltudtunk aludni. 

12.rész

Sziasztok!:D Most egy új fordulat következik a blogban egy ideig Erzsi szemszögében írom a történetet, nem fogom oda csillagozni, hogy ez most épp kinek a szemszöge majd csak ha újrészekben már Márti szemszöge lesz!:D Jó olvasást és kérek véleményt:3♥ 

Rohantam ki a diszkóból semmivel se törődve egészen az erdőig ott megálltam és már csak sétáltam de még mindig sírva. Hogy tehette ezt pont vele és pont mikor a közös gyerekünket várom? Ennyire igazságtalan az élet?  Nem tudom most mit tehetnék teljesen elveszettnek érzem magam. Mintha én már nem kellenék többet.. Mártihoz nem mehetek ott van Júlia haza nem mehetek ott van Andris. Nem tudom mit tehetek. Hova mehetnék.. Még csak pénz sincs nálam és hideg is van és fázok. Vissza fordultam az erdőben és egy másik brisszóhoz mentem a Három Királyba. 
- Mit adhatok?-kérdezte az egyik pincér féle a pultnál. 
- Egy konyakot kérek vagy tudja mit legyen három és két pálinka. 
- Nem lesz sok bébi?- szólalt meg mellettem az egyik ittas. 
- Mi közöd van hozzá?! 
- Jani hagyd a kislányt nem látod,hogy szomorú?- nézett az alkeszbogárra a pultos vagy pincér mit tudom én.
- Jó. Akkor meghívhatlak valamire drága? 
- Te mit iszol?- néztem flegmán. 
- Jack Daniel's-t kérsz? 
- Egy pohárral akkor azt is. 
Oda adta az összes piát és a végére azt se tudtam, hogy fiú-e vagy lány vagyok.  Arra emlékszem, hogy utoljára ránéztem a pincérre vagy megint pultosra nem tudom aztán semmi. Reggel már máshol ébredtem.
- Zoli?!- nyitottam ki a szemem. 
- Szia Erzsi én vagyok. 
- Mit keresek itt? 
- Elmentem érted a 3K-ba kifizettem az italokat és haza hoztalak nehogy valaki kihasználjon ittasan. Mellesleg tudsz ám inni.-nevetett.
- Andrissal és a kurvájával mi van? 
- Júlia beismerte, hogy ő kapta le nem Andris . Én, Márti és Andris utánad mentünk de nem találtunk most itt vagyunk Mártiéknál Júliát elzavarta Márti apja és így Alexa is ment velük de szerintem jobb így. 
- Az szép mennyi minden történt miközben én ittam annyira megalázó, hogy ittam miközben terhes is vagyok.
- Nyugi!- tette a vállamra a kezét.- Ki voltál borulva megértjük ilyenkor ki ne lenne? Márti egész biztos oda ment volna és lekevert volna egy pofont a csajnak.-mosolygott. 
- Az biztos ismerjük Mártit.-mosolyogtam.- Van egy fájdalom csillapítód? Szét hasad a fejem...
- Már behoztam azt is és egy kávét is.
- Egy kávét most inkább tizenegy kéne.-mosolyogtam. 
- Azt elhiszem.- nevetett Zoli. Idd meg aztán fürödj le  én addig lemegyek Mártihoz gyere majd le te is.-mondta mosolyogva. 
- Rendben.-mosolyogtam és bevettem a gyógyszert majd megittam a kávémat.Miután Zoli lement bementem a fürdőbe. 
- Jézusom hogy nézek ki?-mondtam halkan. Mintha valami zombit láttam volna a tükörben sminkem szétfolyva kócosan és kisírt szemmel de még az alkohol hatása is látszik. Engedtem vizet a kádba és lefürödtem. Át néztem a szekrényt és  találtam egy pár ruhát ami Alexáé volt. Nem szép dolog tudom de valamibe lennem kellett. Felvettem a ruhát és lementem. 
- Sziasztok.- köszöntem. 
- Szia Erzsi.-mondta Márti. 
- Szia.-mondta Márti apja.- Mi még nem ismerjük egymást Ádám vagyok.- mosolygott. 
- Erzsi vagyok.-mosolyogtam.- Nem gond, ha felvettem ezt a ruhát? 
- Dehogy jobban áll neked a kék, mint annak a kígyónak. 
- Őhm rendben.-mosolyogtam. 
- Erzsi reggelit kérsz?- nézett rám Emma. 
- Nem köszönöm.- mosolyogtam. 
- Megyek Diósgyőrre elvigyelek titeket valahova?- nézett ránk Ádám. 
- Pár utcával feljebb laknak Erzsiék oda jó lenne Apu. 
- Rendben akkor gyertek gyerekek. Köszönjük Emma.- mondta Ádám. 
- Nincs mit egészségetekre. 
Beszálltunk Márti apujának a kocsijába.
- na itt vagyunk. Sziasztok gyerekek.- mondta Ádám mi meg kiszálltunk és elhajtott. 
- Na menjünk.-mély levegőt vettem 

11.rész

-Terhes vagyok.-nyögte ki. 
- Mi vagy?!.-néztem értetlenül. 
- Két hete késik tegnap vettem egy terhességi tesztet és pozitív lett. 
- Aha.-döbbentem le.- De hisz ez csodálatos a szíved alatt hordasz egy gyermeket.-mosolyogtam. 
- Tudom nagyon boldog vagyok de nem tudom, hogy mondjam el Apámnak azóta is kivan mikor 2005-ben meghalt Anya abban a balesetben kitudja, hogy örülni fog-e neki. 
- Nyugodj meg biztos és én is mindenben segítek neked. 
- Köszönöm.- mosolygott és megfogta a hasát.
- De azt ugye tudod most már nincs cigi és esti bulizások!
- Tisztába vagyok vele Andrissal mindent megbeszéltünk. Sőt már a gyerek nevén is gondolkoztunk.- nevetett Erzsi. 
- Igen?- mosolyogtam.- Mik jöttek szóba? 
- Ha lány lesz akkor Linda lesz a neve Anya után ha fiú marad Andris.- vigyorgott. 
- Aranyos.- mosolyogtam.- Nem megyünk el este valahova bulizni? Megünnepelhetnénk ezt a hírt. 
- Persze elmehetünk. 
- Hova megyünk?- mosolygott flegmán Juli.
- Mi bulizni te meg kurválkodni!- mondat flegmán Erzsi. 
- Ésszel! Én is megyek veletek mert szólok Anyáéknak hogy mennyire undokok vagytok! 
- Jó jössz este is de csak te senkit nem hozol! 
- Jólvan már..-ment be a medencébe. 
- Szerintem mi meg menjünk be a házba.-nézett komolyan Erzsi 
- Oké menjünk.-mosolyogtam és beültünk a nappaliba. 
- A házvezetőnő? 
- Nem tudom elszokott néha így tűnni de nem foglalkoztat. Kérsz sütit?-néztem a dohányzóasztalon lévő sütis tálra.
Erzsi megrázta a fejét és a tv kapcsolóért nyúlt. 
Elkezdtük a filmet nézni de rövidesen megjelentek a fiúk.
- Sziasztok.-mondták 
- Sziasztok.- mondtuk mi is. 
- Oh süti vehetek?- nézett rám Andris.
- Persze nyugodtan. Amúgy este elmennénk ünnepelni oké?-néztem a fiúkra majd Erzsire. 
- Mit ünneplünk?- kérdezte értetlenül Zoli. 
- Azt, hogy terhes vagyok.- mondta Erzsi félmosollyal? 
- Tényleg? Gratulálok.- fogott kezet  Zoli Andrissal. 
- De még mennyire. Körülbelül 2-3 hetes lehet.- mondta Andris.
- Akkor este bulizunk egy jót.- mosolygott Zoli.
- Őhm lenne egy bökkenő jön Juli is. 
- Ne már...-húzták a szájukat a fiúk. 
- De.- mondta kicsit flegmán Erzsi. 
- Na mindegy megpróbáljuk vele is jól érezni magunkat ugye kicsim?-puszilta arcon Andris Erzsit.
- Aha... 
- Akkor 9-kor találkozunk a ház előtt?
- Oké, Márti akkor kilenckor.- mondta Erzsi.-Sziasztok. 
- Sziasztok.-mondtuk mi is majd Andris is. 
*5 óra múlva* 
- Juli gyere már mert Erzsiék már itt vannak!- kiáltottam fel neki.
- Jó megyek.- jött le koktél ruhában. 
- Nagyon jó.-mondtam szarkazmussal.- Mehetünk? 
- Igen. 
Kimentünk a házból és Erzsiék ott álltak. 
- Sziasztok.- mondtuk. 
- Sziasztok.
- Akkor merre? 
- A Belvárosban van egy jó kis diszkó oda mehetünk.- vetette fel Andris. 
- Oké menjünk.
Egész úton szinte csak Juli beszélt. Mikor oda értünk alig voltak bent. 
- Jó estét. 15oo a belépő.- mondta a fickó. 
- Tessék.- adott oda Zoli 7500Ft- ot a pasi kezébe. 
- Köszönöm. Mehetnek 
Bementünk és a bárnál kértünk négy boros  kólát. 
Elmentünk táncolni de Andris és Juli eltűntek. 
- Megnézem őket hol vannak.- mondta Erzsi.
- Rendben mi itt leszünk. -mosolyogtam. 
*Erzsi szemszöge* 
Fogalmam sem volt, hogy hol van Andris és az a cafka. Benéztem a tea szobába ahol beszélgetni szoktak az emberek és ott csókolta Juli Andrist. Könnyes lett a szemem. 
- Andris hogy képzeled? Vele? Miközben a közös gyerekünket várom?- kiáltottam sírva. 
- Erzsi ez nem az aminek látszik.- lökte el Júliát.- Ő kapott le. 
- Te meg vissza csókoltad hagyjál békén leszarom!- futottam ki. 
- Hé Erzsi hova mész? Mi történt?- kiáltott utánam Márti.