14.rész.

Reggel mikor felkeltem Márti még aludt de a nap már olyan szépen sütött. Kiszálltam a kocsiból és leültem a kocsi elé és neki álltam reggelizni.
-Jó reggelt.- jött ki Márti.
- Szia. Kérsz szendvicset?- nyújtottam felé.
- Nem köszi.-ült le mellém.
- Kérdezhetek valamit?- néztem rá komolyan.
- Persze, nyugodtan.
- Hogy hogy téged nem rémít meg az ilyen eset? Pedig téged már meg is erőszakoltak és ki is használták, hogy nem voltál magadnál...
- Jó kérdés... Nem tudom lehet velem született ez vagy nem tudom... Elég nehéz azon túltenni magam, hogy mit tett velem Tamás. Azóta
nem láttam de nem is tudom, hogy reagálnék rá ha szembe jönne velem sötétedés után az utcán.
Az pedig megint más, hogy mi történt első nap Miskolcon részben én hibám is. Nem kellett volna italt elfogadnom egy olyan helyen.
A megerőszakolásnál és az első napnál akkor is voltak rosszabb dolgok ami nekem egész biztos, hogy rosszabb még csak megélni is.- Márti szemében könnyek gyülekeztek.
Értetlenül néztem rá de megszólalni nem tudtam. Újra belekezdett.
- Első legrosszabb mikor Apa elhagyott minket. Én oviban voltam Ricsi iskolában Anyu meg dolgozott. Úgy volt megbeszélve, hogy mind a hárman jönnek értem. Nagyon meglepődtem mikor
csak Ricsi jött be az óvoda ajtaján. Nem szólt egy szót se de a szemei mindent elmeséltek. Valami baj történt. Nem volt már kisgyerek el múlt 14 de akkor is valami
megviselte. Felöltöztem és felvettem a kis táskámat majd mentünk haza. Mikor haza értünk a házban csönd uralkodott. Levettem a cipőmet és a táskámat is csak úgy ledobtam egyedül a
plüss nyulam volt a kezemben. Még Apától kaptam. Bementem a konyhába és ott üllt az asztalnál Anyu és sírt miközben a kezében egy lap volt. Nem értettem mi történt ahogy azt se, hogy Apa hol van
mikor Anya  sír miért nincs itt.? Nem tudtam mit csinálni oda mentem és Anya vállára tettem a kezem.
Ricsi elmondta, hogy Apa itt hagyott minket és elutazott és nagy valószínűséggel soha többet nem látjuk őt. Én is sírni kezdtem nagyon szerettem apát mindent megtudtam még kicsinek is vele beszélni.
A kezemben még mindig szorítottam a nyuszit de olyan fájdalmat és dühöt éreztem magamban hogy kidobtam az ablakon soha nem akartam semmit ami rá emlékezteti.
Ricsi aznap volt utoljára iskolába. Többet nem ment be és inkább munkát vállalt, hogy ő tartson el minket és vigyázzon ránk. Sok dolgot át vállalt Anyától.
Anya egyedül aznap sírt aztán nem! Abba hagyta nem akarta, hogy így lássuk pedig biztos nagyobb csalódás volt neki ez mint nekünk örök hűséget fogadott neki ez az ember és itt hagyta. - Márti letörölte a könnyeit és folytatta.
- Második legrosszabb az volt mikor szakítottam Zolival. Tényleg éreztem, hogy Apa után ő a második férfi akiben teljességgel feltétel nélkül megbízok. Aztán nem tudom mi s, hogy történt miért szakítást láttam a legjobbnak.
Bántottam is magam.-Márti megfordította a karját és egy hegre mutatott. Teljesen elhűltem.- Nagyon nagy hülyeség volt. Utána semmi nem oldódott meg. Próbáltam elfelejteni eleinte a Zolit ezért mentem bele a randiba Tamással
ám hiába. Egymásnak teremtettek minket. A lényeg az, hogy láttam, hogy nem szabad feladni! Bármilyen nehéz bármi van bármekkora bűntudat nem szabad! Az élet ajándék. Ki kell használni nevetni sírni szerelmesnek lenni!
Persze csalódunk de az életben ez is benne van. Van, hogy rossz napod van de nem szabad ott leragadni hagyni kell ,hogy tovább menjen. Én se, Anya se, Ricsi se , Zoli se senki nem adta fel! Muszáj küzdeni!- már kicsit mosolygott.