Nagy levegőt vettem és elindultam mögöttem pedig jöttek Mártiék. Beértem és ott ült az asztalnál Andris.
- Andris...-mondtam lágyan
- Szerelmem.-csillant a szeme.
- Én vagyok.-mosolyogtam.- Nagyon sajnálom, hogy úgy elrohantam tegnap Zoli mindent elmondott.
- Én tehetek róla drágám. Nagyon sajnálom.- húzott a csípőmnél fogva közelebb magához.
- Szeretlek ne törődjünk a múltál.- csókoltam meg.
Vissza csókolt.
- Nagyon szeretlek.
- Én is.
- Figyelj szerelmem pár napra haza kell utaznom az egyik rokonom temetésére.
- Oh részvétem. Rendben menj csak. Mikor indulsz?
- Egy óra múlva megy a vonatom.
- Ki kisérlek a vonathoz jó? Nekem is el kell mennem pár napra Anyu beteg lett.- mondta Zoli.
- Oké. Akkor majd jövök drágám.-csókolt meg.- Szia Márti.-ölelte meg.
- Szia.-ölelte vissza.
Felkapta a bőröndét és kimentek.
- Márti...-fordultam hozzá.- Mit szólnál ha haza mennénk mi is?
- Én benne vagyok Apa úgy is elenged a mostani után.
- Akkor össze pakolok gyors.-mosolyogtam.
Bedobáltam az összes cuccot a bőröndbe meg még néhányat Andris cuccai közül.
- Mehetünk?- kérdezte.
- Aha.-mosolyogtam még mindig.
Átmentünk Mártiékhoz és ő is összepakolt.
- Hát te hová mész?- nézett rá Emma.
- Haza megyek Zoli anyuja beteg lett. Mond meg Apának, hogy puszilom és majd hívom.- ölelte meg Emmát.
- Rendben.- ölelte meg ő is.
- Helló Emma.- néztem rá és mondtam mosolyogva.
- Szia, Erzsi.-mosolygott ő is.
Mi kocsival mentünk legnagyobb szerencsékre nekem már volt jogsim és megúsztuk a koszos vonaton lévő utazást. Beszálltunk és elindultunk. Már majdnem Újvárosban voltunk mikor csak úgy leállt a kocsi.
- Most mi van?-nézett értetlenül Márti
- Kifogyhatott a benzin baszki. Ezt nem hiszem el.
- És akkor most mi legyen?- néztem Mártira.
- Nem tudom mennyi pénz van nálad?
Elővettem a kis pénztárcámat a zsebemből és megszámoltam.
- ezerötszáz. Nálad?
- Egy ezres.
- Én már nagyon éhes vagyok és szomjas is.- mondta Márti.
- Én is gyere menjünk be valahova amúgy van pénz a telefon kártyádon?
Márti belenyúlt a zsebébe és tapogatni kezdte.
- Biztos a táskámban van....-kutatta át a táskáját.- Basszus ott hagytam Miskolcon.
- Enyém le van merülve.
- Hát ez így fasza. Egyszer vesszük nyakunkba az utat akkor is kifogy a benzin.- nevetett Márti.
- Mindjárt sötét lesz. Kocsiban fogunk aludni?
- Nagy valószínűséggel igen és aztán kitaláljuk, hogy mi legyen.
- Én félek itt aludni... Ki tudja ki támad ránk.- néztem félelemmel teli tekintettel.
- Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Én itt vagyok.- mosolygott Márti. - Meg majd a kocsit is bezárjuk gyere hajtsuk előre az üléseket, hogy elférjünk.
Nagy szerencsém van, hogy Márti ilyen helyzetektől nem ijed meg hanem kordában tudja tartani a dolgokat. Segítettem előre húzni az üléseket.
- Azt hiszem van pár pokróc a csomagtartóban mindjárt megnézem meg tartalék aksi is van ha ez kifogyna. Addig te kapcsold be a fűtést este ne fázzunk.
Úgy csináltam mindent ahogy Márti mondta de pikk- pakk besötétedett.
- Itt vannak a pokrócok van négy.- mosolygott.- Szálljunk be a kocsiba de hozzuk a táskákból a kaját meg az üdítőt ne kelljen kijárkálni.
- Mond Márti téged egyáltalán nem rémít meg ez a helyzet? Mi ketten a pusztában és kocsival semmi telefon vagy valami.
- Nem dehogy. Megtudjuk oldani a lényeg, hogy ne féljünk minden rendben lesz.
- És ha nem találnak ránk?-könny csepp jött elő a szememből.
Márti megölelt
- Nyugi! Majd stoppolunk vagy valami nem lesz semmi baj. De szálljunk be a kocsiba estére lehűl a levegő nagyon.
- Rendben.
Beszálltunk a kocsiba bezártuk az összes ajtót az ablakokat felhúztuk és betakaróztunk.
Pár óra már biztos eltelt de én aludni nem tudtam.
- Márti nagyon fázok.-vacogtam.
- Én is Erzsi de azt hittem már alszol.
- Ilyen hidegben képtelenség.
- Gyere közelebb és tudjuk egymást fűteni ha nincs ellenedre.-mosolygott.
- Dehogy hogy felmelegedjünk bármit.- feküdtem mellé és négy takaróval betakaróztunk ketten.
Rövidesen eltudtunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése