17.rész

Mikor bementem a kórtermembe Mártinál pont orvosok voltak. 
- Akkor van neki helye a gyerek osztályon?- kérdezte a főorvos? 
- Igen. A kórtermébe rajta kívül majd ha már ott lesz még kettő gyermek van. Egy lány és egy fiú.- mondta gépies hangon az ápolónő. 
- Akkor jó. Vihetitek.-szólt rájuk az ápoló és Mártit kitolták. 
- Mi van? Hová viszik Mártit? Hozzák vissza!!- kiabáltam utánuk de senki nem hallotta amit mondtam.- Nem maradhatok egyedül.- könnyeztem és leültem a földre. Heves sírásba kezdtem, igazán megviselt, hogy egyedül kellett maradnom. Kitudja meddig lesz Márti olyan állapotban mint most volt miután felébredt. Mellette kellett lennem. Fel álltam és az orvosok után futottam de már eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Lementem a gyermek osztályra ami kettővel alattam volt. Mindegyik kórterembe benéztem de egyikbe se ő volt míg a folyosó végén már sikerre találtam. Márti bent feküdt. 
- Márti siettem oda mellé. Végre megtaláltalak nem hagyhatsz fent egyedül.- csak úgy hullottak a könnyeim de ő ugye bár semmit se hallott és semmit se érzett velem kapcsolatban.
Nagyon megviseltek a dolgok 1. Az autóbaleset, 2. A gyermekem elvesztése, 3. Hogy kómába estem.-mondjuk ez kit ne viselne meg.- 4. Hogy még a legjobb barátnőmet is elvitték tőlem. 
Márti mellett ültem a széken és kicsit csukogattam a szemem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet mondogatja. Márti volt. 
- Erzsi?! Erzsi hol vagy?- kiabált a szobájában. 
- Én Noémi vagyok ki az az Erzsi talán tudok segíteni.- jött oda Márti szobatársa. 
- Nem..nem..menj innen! Mit csináltál vele? Ő hol van? Mit tettél velük? Zoli, hol van?- kiabált Márti és már a szoba társát a vállánál fogva rángatta.
- Eressz el! Segítség.-kiabált a lány is. Mire két orvos és egy ápoló rohant be. Lefogták Mártit és be adtak neki valami gyógyszert. Gondolom nyugtató lehetett. Annyira aggasztott a helyzet, hogy nem tehettem semmit. 
- Mi legyen vele?- kérdezte az ápoló. 
- Vigyék fel a pszichiátriára.- mondta az egyik orvos. 
- Milyen ágyat adjunk neki? 
- Kössék csak le úgy jó lesz míg nem javul az állapota. Nem oké, hogy dühkitörései vannak. 
Istenem Mártit pszichiátriára viszik azonnal vissza kell térnem a testembe. Vissza igyekeztem az osztályomra és bementem a kórtermembe, Andris ott volt. 
-....mindegyik barátod igazán aggódik érted még Timi is az általánosból. AZ éjjel is úgy aludtam, hogy neked is megágyaztam. Annyira hiányzol. Apukád is hát elég rossz állapotban van utoljára akkor volt így mikor Anyukád meghalt.- szüneteket tartott a sírás miatt.- De ugye te nem hagysz itt örökre?- fogta a kezemet.
- Andris nézz ide itt állok.- kiabáltam de ő semmit se hallott. 
Egyszer csak valami bizsergést éreztem a testemben és fehér fény vett körül majd kezdtem eltűnni. 
- Istenem. Ugye nem halok meg?Nem akarok meghalni!-kiabáltam.