18.rész

Hirtelen teljesen eltűntem. A kórházi ágyon ébredtem fől. 

- Erzsi. Életem ébredj.- fogta a kezem Andris. 

- Hol vagyok? Meghaltam?- kérdeztem és éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok.

- Nem drágám csak kómába voltál.- mondta könnyezve. 

- Miért sírsz?-fogtam meg az arcát. 

- Örömkönnyek. Jaj Istenem de örülök, hogy jól vagy szerelmem.- ölelt meg. 

- Én is annyira jó, hogy végre hallasz engem. 

- Szólok egy orvosnak, hogy ébren vagy oké?- állt fel. 

- Rendben.- mosolyogtam és ő meg kiment.-  Végre itt.- dőltem hátra a párnámra. 

Andris egy orvossal jött vissza. 

- Jól van Erzsébet?- kérdezte az orvos és elő vette a sztetoszkópját, hogy meg hallgassa a mellkasomat. Kigomboltam a pizsama felsőmet és levettem. Már csak egy melltartó volt a felső részemen. Láttam Andrison, hogy mennyire nézett, rég voltunk már együtt. 

- Nincs kettős látása, nem szédül?- zavarta meg a gondolkodásom a főorvos. 

- Nem, semmi teljesen jól vagyok. 

- Egyenletes a légzése. Nagyon jó. Felöltözhet.

Vissza vettem a felsőmet. 
- Akkor mikor mehetek haza?- kérdeztem miközben még öltözködtem. 
- Nem tudom. Lehet bent kéne egy napot még tartanunk hamar felébredt vagyis úgy értem, hogy nem volt még kába hanem egyből fitt. 
- Jól vagyok kérem a saját felelősségemre.-könyörögtem neki. Már elegem volt a kórházból. 
- Jó megcsináljuk a záró jelentést és mehet.- mondta az orvos.
- Jaj de jó.-ujjongtam.- Köszönöm.- mosolyogtam. 
Orvos kiment. 
- Ma már végre együtt alszunk.- mosolygott Andris.
- Andris annyira sajnálom, hogy meghalt a gyermekünk. 
- Össze tudunk hozni egy másikat is de annyira szomorú. Elárulták, hogy lány volt. 
- Kis Linda. 
- Igen Linda.- nézett rám Andris.- Márti a pszichiátrián van. 
- Igen?- csináltam úgy mint aki nem tudja. 
- Igen nagyon kétségbe esett, hogy kómában voltál. 
- Te jó ég.- Ez a dolog még mindig hihetetlen volt a számomra.- Látogatni lehet? 
- Nem tudom nem beszéltem azóta Zolival. 
- Akkor amíg nincs kész a záró jelentés menjünk föl.-ajánlottam fel. 
- Oké.-mosolygott.- Nincs mit veszteni. 
Megfogta a kezemet és elindultunk fel. Bár erre nem számítottunk(...).