19.rész

- Mi??? Mi az, hogy nem látogathatom meg a barátnőmet?- keltem ki magamból. 
- Orvos elrendelte, hogy senki nem mehet be hozzá! Még önök se. Most kérem távozzanak ha csak nem kérnek egy ágyat. 
Annyira felhúzott ez a nő. Bent van a legjobb barátnőm és nem mehetek be hozzá ő meg még biztos azt hiszi, hogy kómába vagyok. Sürgősen orvost kell találnom.
- Andris gyere.- fogtam meg a karját és húztam utánam.- Siessünk. 
- Hé drágám hova?- nézett értelmetlenül. 
- Orvost kell keresnünk, hogy mikor jöhet haza Márti.
Andris megállt. - Zolinak már mondták, hogy körülbelül 1-2hónap múlva engedik ki. 
- Nekem ezt eddig mért nem mondtad?- emeltem fel a hangom. 
- Először is nem kérdezted. Másodjára alkalmat nem adtál, hogy eltudjam neked mondani. Most csak saját magad érdekel téged másra oda se figyelsz. Erzsi, kómába voltál. El se tudod képzelni hány kialvatlan éjszakám volt hányszor vigasztaltam Apukádat és öntöttem belé lelket, hányszor sirtam én is könyörögve az égnek, hogy minden rendben legyen veled. De ez téged csöppet sem érdekel csak magaddal voltál elfoglalva és Mártival. 
- Hallod te amit beszélsz?- vágtam vissza.- A legjobb barátnőmről van szó. Naná, hogy azzal voltam elfoglalva, hogy ő vele mi van. 
Tőlünk zengett a kórház. 
- Jó tudod mit? Menj keress orvos nem érdekel otthon várlak.- ment el Andris. 
- Menj csak úgy sincs rád szükségem.- kiáltottam utána a folyosón. Én is megfordultam és orvost kerestem, de pont ilyenkor nem jött senki. Tehát úgy döntöttem haza megyek. Már késő délután járt az idő, vasárnap volt. Az úton sem ember, sem jármű nem volt. Egyedül baktattam haza. Sokat gondolkoztam a kapcsolatunkon Andrissal. Nagyon szeretem őt nem lett volna szabad csak igy elengednem őt, és hagyni menni. Lassacskán haza értem. A lakásban csönd volt. 
- Hahó megjöttem.- szóltam és levettettem a cipőmet. Beljebb mentem mivel nem jött válasz. Az előszobában kis mécsesek voltak meggyújtva és rózsaszirmok boritották a földet. Követtem a rózsaszirmokat a fürdőszobáig. Andris ott ült a fürdőkádon és mosolygott. 
- Ez meg?- kérdeztem mosolyogva. 
- Minek látszik? Romantika.- mosolygott és oda húzott magához. 
- Nagyon szeretlek és sajnálom.- néztem mélyen a szemébe. 
- Én is sajnálom tekintettel kellett volna legyek, hogy Márti már kiskorod óta a barátnőd. 
- De kérlek ugye nem fogsz elhagyni? 
- Ugyan már.- simitotta végig az arcom két ujjal. 
- Ide hozom a pezsgős poharakat oké?- mosolyogtam. 
- Várj...-húzott vissza gyengéden.- Erzsi...-térdelt le előttem és elővett egy dobozt.- Hozzám jössz feleségül?