Úristen el se hiszem, hogy Andris megkérte a kezem. Nem haboztam azonnal rá vágtam, hogy igen. Andris felállt és a karjaiba zárt és az este további részét együtt töltöttük először együtt fürödtünk és közben pezsgőt ittunk majd a többi részét az éjszakának már az ágyba töltöttük. Reggel mikor felkeltem Andris nem volt mellettem. Felkaptam magamra a köntösöm és kimentem. Andris kint ült az erkélyen és a reggeli kávéját fogyasztotta miközben újságot olvasott.
- Jó reggelt szerelmem.- fontam a nyaka köré a karjaimat.
- Életem jó sokáig aludtál már lassan fél tiz lesz.- mosolygott.
Készitettem magamnak is egy kávét és leültem mellé.
- Már megint azokat a szenny lapokat olvasod?- néztem rá.
- Attól mert vannak benne pletykák nem szenny lap az egész.- mosolygott.
- Te tudod én inkább maradok az elektromos eszközöknél.-mosolyogtam és elővettem a telefonom. Amint beléptem a facebookomba láttam, hogy közel ötven értesités és vagy húsz üzenet várt rám. Megnyitás nélkül végig futottam az üzeneteken most inkább a kikapcsolódásra vágyok.
- Szerinted...-mire befejeztem volna csöngettek.
- Megyek nyitom.- nevetett Andris.
- Oké.-mosolyogtam. Andris felállt és kisétált kinyitni az ajtót én addig tovább szürcsölgettem a kávémat. Az időjárást bámulva az ablakomból arra lettem figyelmes, hogy ismerős hang. Márti volt az! Felálltam és kirohantam hozzá az előszobába.
- Márti!- rohantam.
- Erzsi.- mosolygott és ölelt meg.- Végre.
- Igen. Mikor engedtek ki? - néztem rá
- Ma reggel egyenesen ide jöttem.- mosolygott.
- Zoli tudja?- kérdezte Andris.
- Igen vele is beszéltem otthon vár.- mosolygott.
- Na gyere beljebb.- mosolyogtam.
Megfogtam Márti pár bőröndjét és a fal mellé támasztottam. Beültünk a nappaliba a sarok kanapéra.
- Mikor ébredtél fel a kómából?- nézett rám komolyan Márti.
- Tegnap reggel egyből mentem fel hozzád de az a kurva recepciós nem engedett be hozzád.
- Senki nem jött be olyan rossz volt csupa bolondok között mikor tudtam, hogy én nem vagyok az csak hiányzol és megviseltek a dolgok.- szomorodott el.
- Mi megértjük.- néztem Andrisra majd rá.- Nem is kételkedtünk abba, hogy te is oda tartozol tudtuk, hogy nem!
- Köszönöm.-mosolygott.- Bele se merek gondolni, hogy Anyuékra, hogy hatott ez.
- Lehet nem is tudják.- jegyezte meg halkan Andris.
- Tudniuk kell gondviselők és még nincs 18 éves.- próbáltam megmagyarázni.
- Akkor viszont nem igen törték magukat, hogy megkeressék Mártit.- mondta Andris.
Márti könnyezett.- Meséljetek már valami jó dolgot is könyörgöm.- szipogott.
- Nem tudok mit.- hazudtam és alig feltűnően kezdtem eltakarni a gyűrűmet.
- Hé.- fogta meg a kézfejemet Márti. - Ez az aminek látszik?
Mosolyogtam.
- Eljegyezted?- mosolygott Andrisra.
- Igen tegnap este.
- Jézusom de örülök.- ölelt meg minket Márti.
Tényleg látszott rajta, hogy örül nekünk.
- Viszont most mennék haza, már hiányzik Zoli.- mosolygott.
- Oké.- álltunk fel egyszerre Mártival.- Ki kisérlek.- mosolyogtam.
Márti felöltözött majd elment, én pedig visszamentem Andrishoz.
- Örülök, hogy ilyen boldog.- mosolyogtam és az ölébe ültem.
- Erzsi...- nézett döbbenten.
- Igen?- félénken néztem rá.
- Vérzik az orrod.
- Jézusom.- kaptam az orrom elé a kezem és rohantam be a fürdőbe. Próbáltam elállitani de sehogy nem jött össze. - Andris kérlek segits.- kiabáltam neki.
- Mond drágám.- futott be.
- Andris nem tudom elállitani.
Hirtelen köhögtem egyet és vér jött ki a torkomból. Úristen mi történik velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése