Andris hivta a mentőt és hamar be is vittek. A kocsiban is egyfolytában csak hánytam a vért és a lázam is felment. Andris mellettem ült és velem volt végig, a kezem el nem eresztette és egyfolytában azt hajtogatta, hogy nem lesz semmi baj. Nagyon szerettem volna neki hinni de nem tudtam. Féltem, hogy komoly baj lesz. Amint beértünk a kórházba a hordágyon kitoltak a mentőből és infúziót kaptam. Valami gyógyszert már a mentőben is kaptam mitől elállt a vérzésem. Andris még mindig velem volt és fogta a kezem. Az orvos bejött.
- Jó reggelt.- mosolygott.- Neve?
- Katona Márti.- válaszoltam közömbösen.
- Elvégzünk pár vizsgálatot aztán megnézzük mi lesz. De ma minden esetre bent lesz.- Andisra nézett.- Ki jönne egy pillanatra?
- Persze. Mindjárt jövök.- mondta és látszott rajta, hogy nem szivesen hagy egyedül.
Mikor kimentek elvettem a mellettem lévő fehér éjjeli szekrényről a telefonomat és Mártit hivtam. Kicsöng.
Márti: Igen tessék?
Én: Szia Márti, Erzsi vagyok.
Márti: Szia, mizu?
Én: Gyere be azonnal a kórházba!
Márti: Úristen mi történt?
Én: Semmi komoly az elsőn vagyok a 15-ös szobába siess kérlek.
Márti: Oké mindjárt indulunk!
Letettük.
Andris jött vissza az egyik nővérrel.
- Akkor kisasszony vért veszek rendben?- kérdezte az ápoló egész barátságosan.
- Oké.- nagy levegőt vettem és oda tartottam a karom.
Pillanatok alatt kész voltam. Rá tettem egy vattát.
- Andris miért hivott ki az orvos?
- Csak megkérdezte, hogy mi történt.- mű mosollyal mosolygott rám.
- Nagyon félek, hogy valami baj lesz.- néztem szomorúan.- Felhivtam Mártit, hogy jöjjön be.
- Nem lesz semmi baj.-fogta meg a kezem.- Én itt vagyok neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése