Rég éreztem ennyire közel magamhoz Andris testileg pedig csak egy csók volt de sokat jelentett. Sajnos sokáig nem tartott mert Mártiék vissza jöttek hozzánk.
- Erzsi nem gond, hogy este nem tudunk maradni.- nézett nagy szemekkel.
- Ugyan semmi gond elleszek itt egyedül.- mosolyogtam de sajnos nem igazi mosoly volt. Igazából semmi kedvem nem volt egyedül lenni.
- Drágám butus vagy?! Itt leszek veled.- mosolygott Andris.
Most már szívből jött a mosoly. Mártiék hamarosan el is mentek de megígérte, hogy holnap reggel vissza jönnek. Andrissal ketten maradtunk. Egymás mellé feküdtünk és a tévét néztük. Utána meghozták a vacsorát és ezzel le is tudták az ápolók a látogatást.
-Tudod, hogy mennyire boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos nő lesz a feleségem?- mosolygott Andris, és a combom simogatta. Imádtam mikor ezt csinálta. Majd hírtelen csörögni kezdett a telefonom.
- Igen?- vettem fel.
- Szia kislányom.- szólt bele Apa.
- Apa.- könnyebbült meg a hangom.- Mi van veled? Hogy vagy?
- Nincs sok időm kicsim a munka miatt te jól vagy? Minden rendbe? Mikor jöhetsz haza?
- Hát Apu jól vagyok de nem tudok mikor engednek ki. Hiányzol.- mondtam szomorúan.
- Te is nekem. Még hívlak vigyázz magadra sokszor ölellek. Puszi.- köszönt el.
- Szia Apa szeretlek.- tettem le.
Andrisra néztem aki időközben bezárta az ajtót. Vissza feküdt mellém és kikapcsolta a tévét. Lassan végig simította az arcomat és gyengéden megcsókolt újra. Vissza csókoltam és éreztem, hogy talán még jobban oda vagyok érte, mint eddig. Lehúzta érzékien a felsőmet és kikapcsolta a melltartómat. Én is hasonlóan cselekedtem és a felsőjét lekaptam róla. Isteni érzés volt ahogy a testünk egymáshoz ért és felvettük egymás tempóját. A szeretkezésünket az orrvérzésem zavarta meg bár én nem tartottam akkora nagy dolognak de abba hagytuk.
- Ez nagyszerű volt.- feküdt mellém Andris és a plafont bámulta mosolyogva.
- Egyetértek.- mosolyogtam és megfogtam a kezét. Időközben az orrvérzésem is elállt egyáltalán nem tartott sokági de reggel erről be kell számolnom az orvosnak.
- Alszunk szerelmem?- kérdezte.
- Igen.- csókoltam meg.- Olyan jó, hogy itt vagy mellettem.
- Drágám mindig itt leszek.- simogatott meg. - Jó éjt szerelmem.- csókolt meg ő is.
- Szeretlek.- fordultam oldalra és Andris átkarolt. Aztán elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése