25.rész

Reggel első dolgom volt megkeresni az orvosom. Közöltem vele, hogy mi történt tegnap - bár a pontos részletekről nem számoltam be - és azt mondta, hogy ez a testemtől, a szervezetemtől teljesen normális reakció. Kicsit megnyugodtam tőle, hogy ennyire jól reagálok a kemóra a hajhullástól eltekintve. Andris aludt még mikor kijöttem szóval úgy döntöttem a többi beteggel együtt eszek az étkezőben. A reggelink egy szelet kenyér volt egy   kis mézzel és lekvárral, és mellé volt egy pohár tej vagy tea aki amelyiket kérte azt kapta. Én teát ittam. Elnéztem a többi rákos férfit és nőt és itt én voltam a legfiatalabb de mindenki irtóan le volt soványodva féltem, hogy én is így fogok kinézni.  Miután megreggeliztem ha lehet ezt annak hívni vissza indultam a szobámba de Márti már jött.
- Szia.- ölelt meg Márti.
- Sziasztok.- mosolyogtam. - Zoli?- kérdeztem.
- Ő még alszik.- nevetett.
- Akkor kezet foghat Andrissal még ő is alszik.- nevettem vele.
- Örülök, hogy jó kedved van.
- Meg van rá az okom.- mosolyogtam.
- Na mesélj.- ült le Márti a folyosón a székekre.
- Tegnap este együtt voltunk úgy.-mosolyogtam.- És csodás volt.- mosolyogtam szerelmesen.
- Jaj, de jó.- örült velem együtt.- Látod nem kell mindent rosszul felfogni.
- Igazad van.- láttam be végül. Majd elindultunk vissza a szobámba de Andris még mindig aludt.
- Na jó..-sóhajtott Márti. - HÉTALVÓ ITT AZ IDEJE FELKELNI!
Andris úgy felijedt hogy azt se tudta hol van de én ezen csak nevettem.
- Na gyerekek.- ült le Márti az egyik székbe.- Találkoztam reggel az orvossal és szigorú szabályokat adott ki. Andris.- mutatott felé az ujjával. - Nem aludhatsz vele többet.  A látogatási idő tíz órától este kilencig tart. Utána haza kell mennünk és Erzsi marad! Nehéz lesz de ez neki kell és minden döntésünk az Ő érdekeit szolgálja.- mosolygott biztatóan. Ezt szerettem Mártiban akármilyen rossz helyzet van Ő mindig a legjobbat szeretné kihozni belőle és mindenbe a jót szeretné látni és minket is erre felé terelni. Kisebb- nagyobb sikerrel de megy neki! Ja és majdnem elfelejtettem Erzsit majd háromtól ötig nem lehet zavarni akkor kap valami kezelést. Neked beszéltek már erről?- nézett rám kérdően.
Végre én is szóhoz jutottam úgy éreztem nagy gombóc van a torkomban ezektől az információktól és, hogy Andris nem aludhat velem.
- Nem erről még nem szóltak nekem semmit.. Azt tudtam hogy lesz egy kezelés de nem gondoltam, hogy ilyen hamar.
- Minél előbb annál jobb.- fogta meg a kezem Andris. - De Szívem ne haragudj most haza kell mennem lefürdök és tiszta ruhát keresek addig pletyizzetek!- puszit nyomott a homlokomra.- Sziasztok.

24.rész (18+)

Rég éreztem ennyire közel magamhoz Andris testileg pedig csak egy csók volt de sokat jelentett. Sajnos sokáig nem tartott mert Mártiék vissza jöttek hozzánk. 
- Erzsi nem gond, hogy este nem tudunk maradni.- nézett nagy szemekkel.
- Ugyan semmi gond elleszek itt egyedül.- mosolyogtam de sajnos nem igazi mosoly volt. Igazából semmi kedvem nem volt egyedül lenni. 
- Drágám butus vagy?! Itt leszek veled.- mosolygott Andris.
Most már szívből jött a mosoly. Mártiék hamarosan el is mentek de megígérte, hogy holnap reggel vissza jönnek. Andrissal ketten maradtunk. Egymás mellé feküdtünk és a tévét néztük. Utána meghozták a vacsorát és ezzel le is tudták az ápolók a látogatást. 
-Tudod, hogy mennyire boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos nő lesz a feleségem?- mosolygott Andris, és a combom simogatta. Imádtam mikor ezt csinálta. Majd hírtelen csörögni kezdett a telefonom. 
- Igen?- vettem fel. 
- Szia kislányom.- szólt bele Apa.
- Apa.- könnyebbült meg a hangom.- Mi van veled? Hogy vagy? 
- Nincs sok időm kicsim a munka miatt te jól vagy? Minden rendbe? Mikor jöhetsz haza? 
- Hát Apu jól vagyok de nem tudok mikor engednek ki. Hiányzol.- mondtam szomorúan. 
- Te is nekem. Még hívlak vigyázz magadra sokszor ölellek. Puszi.- köszönt el.
- Szia Apa szeretlek.- tettem le.
Andrisra néztem aki időközben bezárta az ajtót. Vissza feküdt mellém és kikapcsolta a tévét. Lassan végig simította az arcomat és gyengéden megcsókolt újra. Vissza csókoltam és éreztem, hogy talán még jobban oda vagyok érte, mint eddig. Lehúzta érzékien a felsőmet és kikapcsolta a melltartómat. Én is hasonlóan cselekedtem és a felsőjét lekaptam róla. Isteni érzés volt ahogy a testünk egymáshoz ért és felvettük egymás tempóját. A szeretkezésünket az orrvérzésem zavarta meg bár én nem tartottam akkora nagy dolognak de abba hagytuk. 
- Ez nagyszerű volt.- feküdt mellém Andris és a plafont bámulta mosolyogva. 
- Egyetértek.- mosolyogtam és  megfogtam a kezét. Időközben az orrvérzésem is elállt egyáltalán nem tartott sokági de reggel erről be kell számolnom az orvosnak. 
- Alszunk szerelmem?- kérdezte. 
- Igen.- csókoltam meg.- Olyan jó, hogy itt vagy mellettem. 
- Drágám mindig itt leszek.- simogatott meg. - Jó éjt szerelmem.- csókolt meg ő is. 
- Szeretlek.- fordultam oldalra és Andris átkarolt. Aztán elaludtunk. 

23.rész

Nem telt el sok idő mire Mártiék vissza jöttek a kórtermembe. Vártam az orvost, hogy mikor kapom meg az a steril szobát hisz kitudja meddig itt kell lennem főleg, hogy jövőhét hétfőn már suli lesz és Andrisék ott töltik a délelőttjüket. 
- Melyik fagyit szereted?- ült le mellém mosolyogva Márti. 
Vajon minek örül ennyire? 
- A citrom.- válaszoltam rezzenéstelenül. 
- Na ugye mondtam.- mutatott az ujjával Zolira.- Zoli azt mondta, hogy szerinte a csoki.- mosolygott.- Zoli én nyertem kérem a nyereményem.- Közelebb hajolt hozzá a kedvese és szenvedélyes csókot nyomott ajkaira.
 - A csokit is szeretem...- szólaltam meg. 
- Itt a fagyid tessék.- nyújtotta felém Márti. 
- Nem kell.- toltam arrébb. 
- Na jó.- állt fel Márti.- Fejezd be ezt a depit. Itt van a két jó barátod és van egy szerelmed aki a vőlegényed már! Nem halsz meg van gyógyszer és mi veled leszünk életed legnehezebb perceiben megértetted?! Nem szomorkodhatsz oké?- mondta dühösen. 
- De te nem tudom milyen ez. Minden perccel közelebb vagyok a halálhoz ahogy leállna valamelyik szervem olyan sokan halnak meg ebbe!- üvöltötten bőgve.
Márti lendítette a kezét de Zoli lefogta.
- Pedig egy pofon most helyre tenne.- mondta Márti ő is könnyezve. 
- Márti el se tudod képzelni milyen érzés itt feküdni.- hajtottam le a fejem. 
- Erzsi! Itt vagyunk neked! Nem hagyunk egyedül!- nézett rám zöld szemeivel. 
- Köszönöm.- könnyeztem még mindig. 
- Ugyan.- ölelt meg. 
Nem sokkal ezután bejött a nővér, hogy közölje mennem kell a steril szobába. Össze szedtem azt a kevés holmimat és tolókocsival át toltak. Aggódtam, hogy Andris hol jár már ennyi ideig. Helyet foglaltam az új "lakosztályomba" és Mártiék is kényelemesen letudtak ülni. A szobámba volt az ágyam ami egy kétszemélyes ágy volt. Egy asztal is található volt a szobába négy darab székkel és a falon volt egy tévé pluszba még egy hűtő is volt bent. A zuhanyzó pedig kint volt a folyosón. Márti épp a tévét kapcsolgatta Zolival,  mikor jött Andris. 
- Hol voltál ennyi ideig drágám?- kérdeztem aggódva. 
- Figyelj Erzsi gondolkoztam kettőnkön.- ült le mellém és megfogta a kezem. Nem tudtam mire gondolni csak csak arra hogy elhagy. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe. - Szeretnélek minél előbb feleségül venni!- mosolygott. 
- De te ezt azért akarod, hogy tudod, hogy meghalok vagy mi?- néztem rá sírva. 
- Erzsi  szerelmem.- fogta meg az arcom.- Nem kell egyből erre gondolni azért akarlak elvenni mert szerelmes vagyok beléd érted szerelmes! Kitartok melled mindig tudod ahogy szokták mondani míg a halál el nem választ. - ölelt meg. 
Szorosan én is a karjaim közé fogtam Andris testét. Olyan jó volt érezni őt. Lágyan bele túrt a hajamba mire abba hagyta az ölelést. Lassan vette el a kezét a hajamtól rémült arccal. Értetlenül meredtem rá míg végül megláttam a kezébe egy csomó hajamat. Nem kitépte csak hullik.  Elképedve néztem a kezét amiben a hajszálaim hevertek. 
- Ne aggódj.- nézett rám. 
- Tudom, hogy csak a kemó teszi.- néztem rá. Most nem akartam sírni hisz eddig se akartam de valahogy mindig a szemembe szökött pár könnycsepp. 
- Mikorra akarod tetetni az esküvőt?- törte meg a csendet Márti. 
- Két hét múlva addigra már csináltatom a meghívót.- mondta Andris. 
- Ezt velem nem kellett volna megbeszélni, hogy én kiket akarok meghívni?- néztem rá nagy szemmel. 
- Erzsi nem akartunk nagy felhajtást csak a család nem emlékszel?- nézett rám furcsán.
- De ez a nagy napom legalább pár barátot had hívjak meg.- kérleltem. 
- Mondjuk kiket? 
- Jó igazad van akkor csak a család.- sütöttem le a szemem. 
- És mi?- kérdezte Márti kétségbe esetten. 
- Ti a családunk vagytok.- mondta Andris mosolyogva. Zoli átkarolta Mártit és mosolyogtak. Én a részemről csak Apukámat hívom meg és a Nagymamámat. Nekem csak ők vannak a családomból. Andris szerintem a szüleit hívja meg és a két nagyszülőjét. 
- Márti ki jössz velem a büfébe?- kérdezte Zoli.
- Persze.- mondta Márti szerelmesen. Ők ketten voltak az igazi szerelem minta példája. Igaz, hogy Márti csak tizenöt éves Zoli meg tizenhét de már általános iskola óta szerelmesek egymásba és szerencsére szüleik is jóba vannak egymással. 
- Erzsi szerelmem.- kezdte Andris.- Amint teljesen jobban leszel és felépülsz elutazunk ketten valahova okés?- mosolygott.
- Csak tartsunk már ott.- hajtottam le a fejem. 
- Mindenben kitartok melletted mindig itt leszek értetted?- emelte meg az állam és nézett a szemeimbe. 
- Szeretlek.- suttogtam. 
- Én is.- csókolt meg. Ilyen szenvedélyesen se mostanába csókolt meg szinte minden elfelejtetett velem ezzel a csókkal. Imádtam. 

22.rész

Mire Mártiék is megjöttek a nővér vissza hozta a vérvizsgálatom eredményét. 
- Na szóval itt az eredmények.- mondta kissé szomorúan. 
- Nagy baj van?- kérdezte Andris és megfogta a kezemet. 
- Sajnálom de a vizsgálatok azt mutatják, hogy leukémiás. 
Hirtelen köpni- nyelni nem tudtam. Ez nem lehet igaz. Az arcomról könnyek peregtek le. Andrisra ránéztem és láttam azt a fájdalmat az arcán amiről azt hittem sose fogom látni. Márti Zoli vállára hajtotta a fejét és ő is könnyezett. 
- És akkor most mi lesz? Megfogok halni?- szipogtam. 
- Ez egy kórház mindent megfog a doktor úr tenni, hogy meggyógyitson. De majd ő fog konkrét tényeket mondani. Most majd egy jó ideig bent lesz tehát ruhákat, fogkefét stb mindent hozzanak be és kap egy steril szobát majd. - mondta az ápoló.
- Oké.- szipogtam tovább. Az ápolónő elment. 
- Most mi lesz?- néztem a többiekre. 
- Nyugodj meg nem lesz semmi baj mindenben veled vagyunk.- mondta Márti. 
- Nagyon félek.- könnyeztem. 
Mikor kimondtam jött az orvos. 
- Látom megkapta a hirt.- mondta szomorúan. - Sajnálom. 
- Sokra megyünk vele.- mondta halkan Zoli. 
- És most mi lesz?- néztem rá könnyezve. 
- Kemoterápiát fog kapni és egy szobába lesz majd ahol csak ön lesz. Aztán már ma beköltözhet oda és holnap elkezdjük.
- Mik lesznek a mellékhatások?- szipogtam még mindig. 
- Hányinger, hányás, hasmenés vagy épp székrekedés és hajhullás de mindenkinél más. 
- Istenem.- kezdtem  el sirni. 
- Próbáljon megnyugodni kicsit később vissza jövök.- ment ki. 
Andrishoz fordultam.- Édesem haza mennél hozni nekem pár cuccot. Fehérnemű, pizsama, köntös, fogkefe stb. 
- Neked mindent.- nyomott egy puszit a fejemre és kiment. 
Le húzottam a párnámra és Mártiékra néztem könnyes szemmel. Mi lesz ha nem fog beválni a kemóterápia és meghalok? Persze nem szabad feladnom de nem tudok mit csinálni. Egyszerűen hihetetlen. 
- Na jó elég volt!- állt fel Márti.- Nem fogom hagyni , hogy befelé fordulj é bedepizz.  Nem fogsz meghalni mert minden rendben lesz és sokáig fogsz élni értetted?- nézett rám.
- De..
- Semmi de!- vágott a szavamba. - Most el kell mennünk Zolival egy pillanat és jövünk.- mondta. 
- Oké... Én itt leszek.- mondta halkan. 
Egyedül maradtam és gondolkoztam. 17 éves vagyok és tegnap kérték meg a kezem. Annyi tervem van és mi lesz ha nem tudom megvalósitani? Túl fiatal vagyok ennyi szomorúsághoz. Az élet igazságtalan pont mikor felállnál a padlóról újra elgáncsol pedig a mélybe semmi szép nincs. 

21.rész

Andris hivta a mentőt és hamar be is vittek. A kocsiban is egyfolytában csak hánytam a vért és  a lázam is felment. Andris mellettem ült és velem volt végig, a kezem el nem eresztette és egyfolytában azt hajtogatta, hogy nem lesz semmi baj. Nagyon szerettem volna neki hinni de nem tudtam. Féltem, hogy komoly baj lesz. Amint beértünk a kórházba a hordágyon kitoltak a mentőből és infúziót kaptam. Valami gyógyszert már a mentőben is kaptam mitől elállt a vérzésem. Andris még mindig velem volt és fogta a kezem. Az orvos bejött. 
- Jó reggelt.- mosolygott.- Neve? 
- Katona Márti.- válaszoltam közömbösen. 
- Elvégzünk pár vizsgálatot aztán megnézzük mi lesz. De ma minden esetre bent lesz.- Andisra nézett.- Ki jönne egy pillanatra? 
- Persze. Mindjárt jövök.- mondta és látszott rajta, hogy nem szivesen hagy egyedül. 
Mikor kimentek elvettem a mellettem lévő fehér éjjeli szekrényről a telefonomat és Mártit  hivtam. Kicsöng.  
Márti: Igen tessék?
Én: Szia Márti, Erzsi vagyok. 
Márti: Szia, mizu? 
Én: Gyere be azonnal a kórházba! 
Márti: Úristen mi történt? 
Én: Semmi komoly az elsőn vagyok a 15-ös szobába siess kérlek. 
 Márti: Oké mindjárt indulunk!
Letettük. 
Andris jött vissza az egyik nővérrel. 
- Akkor kisasszony vért veszek rendben?- kérdezte az ápoló egész barátságosan. 
- Oké.- nagy levegőt vettem és oda tartottam a karom. 
Pillanatok alatt kész voltam. Rá tettem egy vattát. 
- Andris miért hivott ki az orvos? 
- Csak megkérdezte, hogy mi történt.- mű mosollyal mosolygott rám. 
- Nagyon félek, hogy valami baj lesz.- néztem szomorúan.- Felhivtam Mártit, hogy jöjjön be. 
- Nem lesz semmi baj.-fogta meg a kezem.- Én itt vagyok neked! 

20.rész

Úristen el se hiszem, hogy Andris megkérte a kezem. Nem haboztam azonnal rá vágtam, hogy igen. Andris felállt és a karjaiba zárt és az este további részét együtt töltöttük először együtt fürödtünk és közben pezsgőt ittunk majd a többi részét az éjszakának már az ágyba töltöttük. Reggel mikor felkeltem Andris nem volt mellettem. Felkaptam magamra a köntösöm és kimentem. Andris kint ült az erkélyen és a reggeli kávéját fogyasztotta miközben újságot olvasott. 
- Jó reggelt szerelmem.- fontam a nyaka köré a karjaimat. 
- Életem jó sokáig aludtál már lassan fél tiz lesz.- mosolygott. 
Készitettem magamnak is egy kávét és leültem mellé. 
- Már megint azokat a szenny lapokat olvasod?- néztem rá. 
- Attól mert vannak benne pletykák nem szenny lap az egész.- mosolygott. 
- Te tudod én inkább maradok az elektromos eszközöknél.-mosolyogtam és elővettem a telefonom. Amint beléptem a facebookomba láttam, hogy közel ötven értesités és vagy húsz üzenet várt rám. Megnyitás nélkül végig futottam az üzeneteken most inkább a kikapcsolódásra vágyok. 
- Szerinted...-mire befejeztem volna csöngettek. 
- Megyek nyitom.- nevetett Andris.
- Oké.-mosolyogtam. Andris felállt és kisétált kinyitni az ajtót én addig tovább szürcsölgettem a kávémat. Az időjárást bámulva az ablakomból arra lettem figyelmes, hogy ismerős hang. Márti volt az! Felálltam és kirohantam hozzá az előszobába. 
- Márti!- rohantam. 
- Erzsi.- mosolygott és ölelt meg.- Végre. 
- Igen. Mikor engedtek ki? - néztem rá 
- Ma reggel egyenesen ide jöttem.- mosolygott. 
- Zoli tudja?- kérdezte Andris. 
- Igen vele is beszéltem otthon vár.- mosolygott.
- Na gyere beljebb.- mosolyogtam. 
Megfogtam Márti pár bőröndjét és a fal mellé támasztottam. Beültünk a nappaliba a sarok kanapéra. 
- Mikor ébredtél fel a kómából?- nézett rám komolyan Márti. 
- Tegnap reggel egyből mentem fel hozzád de az a kurva recepciós nem engedett be hozzád. 
- Senki nem jött be olyan rossz volt csupa bolondok között mikor tudtam, hogy én nem vagyok az csak hiányzol és megviseltek a dolgok.- szomorodott el. 
- Mi megértjük.- néztem Andrisra majd rá.- Nem is kételkedtünk abba, hogy te is oda tartozol tudtuk, hogy nem! 
- Köszönöm.-mosolygott.- Bele se merek gondolni, hogy Anyuékra, hogy hatott ez. 
- Lehet nem is tudják.- jegyezte meg halkan Andris. 
- Tudniuk kell gondviselők és még nincs 18 éves.- próbáltam megmagyarázni. 
- Akkor viszont nem igen törték magukat, hogy megkeressék Mártit.- mondta Andris. 
Márti könnyezett.- Meséljetek már valami jó dolgot is könyörgöm.- szipogott. 
- Nem tudok mit.- hazudtam és alig feltűnően kezdtem eltakarni a gyűrűmet. 
- Hé.- fogta meg a kézfejemet Márti. - Ez az aminek látszik?
Mosolyogtam. 
- Eljegyezted?- mosolygott Andrisra. 
- Igen tegnap este. 
- Jézusom de örülök.- ölelt meg minket Márti.
Tényleg látszott rajta, hogy örül nekünk. 
- Viszont most mennék haza, már hiányzik Zoli.- mosolygott. 
- Oké.- álltunk fel egyszerre Mártival.- Ki kisérlek.- mosolyogtam. 
Márti felöltözött majd elment, én pedig visszamentem Andrishoz. 
- Örülök, hogy ilyen boldog.- mosolyogtam és az ölébe ültem. 
- Erzsi...- nézett döbbenten.
- Igen?- félénken néztem rá. 
- Vérzik az orrod. 
- Jézusom.- kaptam az orrom elé a kezem és rohantam be a fürdőbe. Próbáltam elállitani de sehogy nem jött össze. - Andris kérlek segits.- kiabáltam neki. 
- Mond drágám.- futott be. 
- Andris nem tudom elállitani. 
Hirtelen köhögtem egyet és vér jött ki a torkomból. Úristen mi történik velem?

19.rész

- Mi??? Mi az, hogy nem látogathatom meg a barátnőmet?- keltem ki magamból. 
- Orvos elrendelte, hogy senki nem mehet be hozzá! Még önök se. Most kérem távozzanak ha csak nem kérnek egy ágyat. 
Annyira felhúzott ez a nő. Bent van a legjobb barátnőm és nem mehetek be hozzá ő meg még biztos azt hiszi, hogy kómába vagyok. Sürgősen orvost kell találnom.
- Andris gyere.- fogtam meg a karját és húztam utánam.- Siessünk. 
- Hé drágám hova?- nézett értelmetlenül. 
- Orvost kell keresnünk, hogy mikor jöhet haza Márti.
Andris megállt. - Zolinak már mondták, hogy körülbelül 1-2hónap múlva engedik ki. 
- Nekem ezt eddig mért nem mondtad?- emeltem fel a hangom. 
- Először is nem kérdezted. Másodjára alkalmat nem adtál, hogy eltudjam neked mondani. Most csak saját magad érdekel téged másra oda se figyelsz. Erzsi, kómába voltál. El se tudod képzelni hány kialvatlan éjszakám volt hányszor vigasztaltam Apukádat és öntöttem belé lelket, hányszor sirtam én is könyörögve az égnek, hogy minden rendben legyen veled. De ez téged csöppet sem érdekel csak magaddal voltál elfoglalva és Mártival. 
- Hallod te amit beszélsz?- vágtam vissza.- A legjobb barátnőmről van szó. Naná, hogy azzal voltam elfoglalva, hogy ő vele mi van. 
Tőlünk zengett a kórház. 
- Jó tudod mit? Menj keress orvos nem érdekel otthon várlak.- ment el Andris. 
- Menj csak úgy sincs rád szükségem.- kiáltottam utána a folyosón. Én is megfordultam és orvost kerestem, de pont ilyenkor nem jött senki. Tehát úgy döntöttem haza megyek. Már késő délután járt az idő, vasárnap volt. Az úton sem ember, sem jármű nem volt. Egyedül baktattam haza. Sokat gondolkoztam a kapcsolatunkon Andrissal. Nagyon szeretem őt nem lett volna szabad csak igy elengednem őt, és hagyni menni. Lassacskán haza értem. A lakásban csönd volt. 
- Hahó megjöttem.- szóltam és levettettem a cipőmet. Beljebb mentem mivel nem jött válasz. Az előszobában kis mécsesek voltak meggyújtva és rózsaszirmok boritották a földet. Követtem a rózsaszirmokat a fürdőszobáig. Andris ott ült a fürdőkádon és mosolygott. 
- Ez meg?- kérdeztem mosolyogva. 
- Minek látszik? Romantika.- mosolygott és oda húzott magához. 
- Nagyon szeretlek és sajnálom.- néztem mélyen a szemébe. 
- Én is sajnálom tekintettel kellett volna legyek, hogy Márti már kiskorod óta a barátnőd. 
- De kérlek ugye nem fogsz elhagyni? 
- Ugyan már.- simitotta végig az arcom két ujjal. 
- Ide hozom a pezsgős poharakat oké?- mosolyogtam. 
- Várj...-húzott vissza gyengéden.- Erzsi...-térdelt le előttem és elővett egy dobozt.- Hozzám jössz feleségül?